Evelyn Bradford Pasquale Jimmy  A Felsõ Sztyeppen született, egy kisnemesi családban, Young Dumas Karl néven. A család nem nagy földdel rendelkezett, ráadásul, ami volt, az sem termett jól. Születése után, két évvel, a családnak a sorsa rosszra fordult. Rablók támadták meg õket, és a föld sem akart teremni. Apja, hogy a családjának enni tudjon adni, pénzt kért kölcsön, ami miatt újabb gondok szakadtak a családra. Így a család úgy döntött, hogy Karlt, és testvérét Johnt, beadják a közelben fekvõ Dolgrim nevû várba, hogy ott viseljék gondjukat, amíg a dolgok helyre nem állnak, és biztonságban legyenek az esetleges rablóktól, rossztevõktõl. Csak az egyik gyereknek találtak nevelõket, az pedig a még gõgicsélõ Karl volt. Johnt pedig visszavitték a földre. Pár nappal késõbb a család, fenyegetõ levelet kapott, hogy megölik a fiút, és az egész családot, ha nem kapnak pénzt. Sok tanakodás után úgy döntöttek, hogy este, amikor már alszik John, beteszik egy csónakba és a közeli folyón elengedik a hajót, abba a reményben, hogy majd valaki rátalál, és gondját viseli. Közben Karl, Dolgrim várában szépen cseperedett, erõsödött. A várban megismerte a világban lévõ emberek összes fajtájával: a koldussal, a földesúrral, a kalandorokkal, a polgárral... 5 éves korában, nevelõszülei hatására iskolába ment, ahol kitanulta a harcosok mûvészetét, és megismerkedett a legjobb barátjával, az íjász Milánnal, teljes és becsületes nevén Daemon Milan alias Ctulhu. Szoros kapcsolat alakult ki közöttük. Minden nap keményen edzettek, gyakoroltak. Mind a kettõjüket a kaland vágya fûtötte, amit a kalandorok meséjének lehet köszönni. Karl 16 évesen megtudta, hogy a nevelõszülei nem a vérszerinti szülei, és megtudta, milyen körülmények között került a várba. Napokig a hír hatása alatt volt. Pár nap múlva, mikor feldolgozta a hírt, kötelesnek érezte, hogy megkeresse az igazi szüleit. Így lázasan kutatott a szülei birtokának a helye után, amit késõbb meg is talált. De sajnos az a lesújtó hír érkezett, hogy a birtokot, már évekkel ezelõtt leégették a rablók, és a szüleit pedig elhurcolták észak, északkeleti irányban. Így úgy döntött, kimegy a Sztyeppre, hátha a szülei nyomot hagytak maguk után. A birtokon szörnyû kép tárult elé. Mindenhol elszenesedett fadarabok, és a földet valami fehér anyag borította ami, mint késõbb kiderült, méreg volt a föld számára. Majd egy öreg, lerokkant kutya somfordált hozzá, és megbökte orrával. Karl ránézett, és hirtelen egy családi képet látott, ahol mindenki szereti egymást. Az arcokat nem ismerte fel, de érezte, ezek csakis a szülei lehetnek. Majd egy kõtömbre bukkant rá a földben, ami egy kisebb koporsóra hasonlított. Felnyitotta, és egy levelet talált benne, és egy nyakláncot, aminek a mása, a nyakában lógott már kiskora óta. A levél régi volt, és így hangzott:   Kedves Vándor!   A családom súlyos bajba került. Az egyik fiúnkat egy várba adtuk, és megbíztuk nevelõszüleit  az õ  felnevelésével. Megparancsoltuk neki, hogy 15 éves koráig ne említse meg a szüleit, és legyen addig is szülei helyett szülei. Sajnos a testvérének nem találtunk nevelõszülõt, így õt  egy csónakba téve vízre bocsátottuk, nehogy a rablók kezébe kerüljön. Remélem jobb sorsra talált legalább az egyik. Kérlek, ha teheted, keresd fel legalább az egyiket, és add oda ezt a levelet neki! Mert én üzenem nekik, hogy sajnálom a történteket, és nagyon szeretem mind a kettõt! Mind a kettõ nyakába egy a ládában található nyakláncot találsz. Kérlek, ha teheted keresd fel õket!   Du?..   A levél itt olvashatatlanná vált, de megtudta, van egy testvére is. Egy folyómederre lett figyelmes, amit már bevetett a fû, és a gyom. Még egyszer körülnézett, és visszaindult a várba. Elhatározta, hogy megkeresi a szüleit, akár élnek, vagy akár már halottak. Beszélt a nevelõszüleivel, és Milánnal is. Így 16 éves korukban elhagyták a várat, és északnak indultak, Dolgrim útján. Az úton rablókkal találták magukat szembe, akikkel a harcuk, majdnem az életükbe került. A sok harc, és a nagy megpróbáltatások közepette, a szinte alig kanyarodó út végtelennek tûnt. Majd elértek egy keresztezõdéshez, amelyik nyugatnak, és keletnek ágazott. Karl keletnek akart menni, a szülei után. Viszont Milán nyugatnak, a kaland, a sötét praktikák, a varázslatok, és a tudás reményében. Így kettéváltak útjaik. Viszont megfogadták, hogy 30 évesen ugyanitt találkoznak, hogy az életük végéig együttlehessenek, és egymásnak segíthessenek. Karl az út folyamán egy harcoshoz csatlakozott, név szerint Sir Anduin Lothar. Elmesélte a történetét, és útjának célját. Az öreg harcos azt a tanácsot adta neki, hogy változtasson nevet, mert ha rájönnek a rablók, hogy ki is õ, akkor annak súlyos következményei lehetnek, Karlra nézve. Így magának az Evelyn Bradford Pasquale Jimmy nevet választotta. Az út folyamán rengeteg rablóval kellett megküzdeniük, amik során Lothar tanácsokkal látta el Karlt. Rengeteg dolgot tanult Lothartól. Köztük a harcosok varázslatait is megtanulta. Ereje, tudása, és tapasztalata napról napra gyarapodott. A rablóktól elkobzott zsákmányból kisebb vagyonra tett szert, de számára a tudás értékesebb volt, és szülei fontosabbak voltak. Mikor beértek Ghada-Rian várába, megérdeklõdte a legjobb kovácsot, és kardot készítetett vele, amit Lothar segítségével, tüzes varázslattal ruháztak fel. A kard neve pedig Flaming Sword lett.   A várban megtudta, hogy a rablóbanda ott járt, két rabbal, akit el akartak adni rabszolgának. Nem vette meg õket senki. Így a fõnök az õk kivégzése mellett döntött. Apja 35 nyilat kapott a testébe, majd baltával háromfelé vágták.Anyját pedig a nyelvénél fogva felakasztották, és élve felszeletelték. A vár õrségének sikerült elkapni pár embert a bandából, de a fõnököt nem sikerült elfogni. Jimmyt nagyon lesújtotta a hír, és megfogadta hogy a szegények, és gyengék mellé áll, és azokat védeni foglya.   Lothar egyik nap említést tett a klánról, ami iránt nagyon érdeklõdött Jimmy. Viszont a próba hallatán nagyon megijedt, de  udta, már nincs senkije a világon, így boldogan szembenéz a halállal. Másnap a gonosszal került szembe. Órákig küzdöttek. Már a halál nevetett a fülébe. Érezte a vég leheletét a nyakán. Majd a szülei képe jutott az eszébe. Boldog volt, és nevetett kiskorában. Az anyja a kezébe vette, miközben az apja gagyorászott neki? Hirtelen eltûntek a boldog családi pillanatok. És szülei halálának körülményei villantak fel. Apja, és a felé száguldó nyíltenger. Anyja, amint a kötélen lóg. Majd hússzeleteket, húscafatokat látott csak, és mindenhol röhögést, és viháncolást. Ezek a gondolatok, és a halál félelme kihozta belõle a legnagyobbat?. A legjobbat. A szörnybe akkora erõvel ütött, hogy az ökle szó szerint belefúródott a gonosz testébe. Mikor kihúzta véres öklét, a szörny kétségbeesetten ránézett, majd amikor feléje akart nyúlni, holtan a földre esett. Jimmy, a sisakját levette, és lerogyott a földre. Ráborult a szörnyre... És sírt... Sírt... És sírt... Megsiratta anyját, apját, az életét... Percekig volt   ebben a helyzetben, és csak sírt. Kisírta azt a felgyülemlett érzelmet, amit nem engedhetett ki...   Másnap Lotharral a klán fõnöke elé mentek. De a klán fõnöke kétségbe vonta a történteket. Nem is csoda, hiszen mindenki tudta, milyen jó a baráti kapcsolat Lothar, és Jimmy között. Jimmy nagyot csalódott. A klánt ki is verte a fejébõl. Nem foglalkozott vele többé. Évekig a várban volt, ahol nagy vagyonra tett szert.   Pár évvel késõbb, egy vándor érkezett a várba. Hamarosan egymásra találtak, és megtudta Jimmy, hogy a vándor a régi barátja Milán. Befogadta a házába, és estéket beszélgettek át, a történtekrõl, de Jimmy a klánról egy szót sem ejtett. Pár nap múlva viszont Milán megemlítette a klánt, és Jimmy érdeklõdése újra a klán felé terelõdött. Viszont a harcnál a klán fõbenjárója is ott volt, így nem volt kétséges, hogyha sikerül, klántag lesz maga is. A szörnyet sikerült megölnie. Így lett Jimmybõl büszke klántag, aki hûségesen védi a klánját, és annak tagjait, és segíti a gyengéket, hogy megerõsödhessenek.