A Mindenség ismerõje

Messzi földrõl jöttek szülei e vidékre, magukmögött hagyván a csöpp birtokot, amely a Gonosz martalékává lett. Menekültek. Apja szabó volt, anyja a helybéli gölöncsér lánya, mindketten ügyes kezeikrõl híres kézmûvesek.
Mikor aznap éjjel rájuk rontott a sereg, addigi életük minden gyümölcse pillanatok alatt semmivé foszlott a gomolygó füstben. Sorsuknak megadván maguk, várták a halált.
Egy kopott csuhás vándorszerzetes ráncigálta vissza lelkeik a révületbõl:
-Meneküljünk! Itt már nincs számunkra semmi néznivaló! Gyerünk! Gyerünk! Ne siránkozz ember, lesz még rosszabb is, ha nem moccansz!-
A kis kopaszodó ember addig unszolta a révületbe merevedett párt , míg azok tudatáig eljutott, van még mit veszíteniük.
Földbegyökerezett lábaik engedni kezdtek, miközben a félelem fájdalommá dagadt bennük. De a fájdalom jobb tanácsadó mint az ijedtség, s így az üszkösödõ házak tövében, a szerzetes vezetésével elhagyták az égõ falut.
Szomszédaik halálsikolya ûzte õket egyre messzebb…

Aztán, ahogy a fájdalom a szabóban harraggá ért, már bánta, hogy gyáván megfutamodott. Mondta a papnak:
-Atyám, mit tettél velem, bár pusztultam volna el inkább, mint hogy egész életemben az emberek sikoltozását halljam! Harcolnom kellett volna, nem elfutnom!

-Tévedsz fiam. Az embernek nem kell feleslegesen meghalnia, az nem Istennek tetszõ cselekedet. A Te feladatod ettõl sokkal nagyobb! Békés természetedet Isten nem azért adá néked, hogy kezed kardot ragadjon. Fiad lészen az, ki igazságosztóként járja majd messzi világok útjait, ki nem születhetne meg, ha Te ott, és akkor értelmetlenül feláldozod magad…
Nemzél hát gyermeket, s neveld a bosszú tüzében, bármerre vigyen is utad.
És aztán a pap még sokat mesélt Istenérõl, aki egy távoli vidék vallásának istene, furcsaságokat beszélt a szeretetrõl, életrõl a halál után, pokolról és menyországról. Aztán elment, s nem látták többé.

Egy évre rá fiuk született. Emlékeikben ekkorra már elhalványult a szerzetes arcza, de szavai elevenen éltek bennük. Így a gyermeket Jézusnak nevezték el, mint ama távoli Isten egyszülött fiát…