|
A Mindenség
ismerõje
Messzi földrõl jöttek szülei e vidékre,
magukmögött hagyván a csöpp birtokot, amely a Gonosz
martalékává lett. Menekültek. Apja szabó
volt, anyja a helybéli gölöncsér lánya, mindketten
ügyes kezeikrõl híres kézmûvesek.
Mikor aznap éjjel rájuk rontott a sereg, addigi
életük minden gyümölcse pillanatok alatt semmivé
foszlott a gomolygó füstben. Sorsuknak megadván maguk,
várták a halált.
Egy kopott csuhás vándorszerzetes ráncigálta
vissza lelkeik a révületbõl:
-Meneküljünk! Itt már nincs számunkra semmi
néznivaló! Gyerünk! Gyerünk! Ne siránkozz
ember, lesz még rosszabb is, ha nem moccansz!-
A kis kopaszodó ember addig unszolta a révületbe
merevedett párt , míg azok tudatáig eljutott, van még
mit veszíteniük.
Földbegyökerezett lábaik engedni kezdtek, miközben
a félelem fájdalommá dagadt bennük. De a fájdalom
jobb tanácsadó mint az ijedtség, s így az
üszkösödõ házak tövében, a szerzetes
vezetésével elhagyták az égõ
falut.
Szomszédaik halálsikolya ûzte õket egyre
messzebb
Aztán, ahogy a fájdalom a szabóban harraggá
ért, már bánta, hogy gyáván megfutamodott.
Mondta a papnak:
-Atyám, mit tettél velem, bár pusztultam volna
el inkább, mint hogy egész életemben az emberek
sikoltozását halljam! Harcolnom kellett volna, nem
elfutnom!
-Tévedsz fiam. Az embernek nem kell feleslegesen meghalnia,
az nem Istennek tetszõ cselekedet. A Te feladatod ettõl sokkal
nagyobb! Békés természetedet Isten nem azért
adá néked, hogy kezed kardot ragadjon. Fiad lészen az,
ki igazságosztóként járja majd messzi világok
útjait, ki nem születhetne meg, ha Te ott, és akkor
értelmetlenül feláldozod magad
Nemzél hát gyermeket, s neveld a bosszú
tüzében, bármerre vigyen is utad.
És aztán a pap még sokat mesélt
Istenérõl, aki egy távoli vidék
vallásának istene, furcsaságokat beszélt a
szeretetrõl, életrõl a halál után,
pokolról és menyországról. Aztán elment,
s nem látták többé.
Egy évre rá fiuk született. Emlékeikben ekkorra
már elhalványult a szerzetes arcza, de szavai elevenen éltek
bennük. Így a gyermeket Jézusnak nevezték el, mint
ama távoli Isten egyszülött fiát
|