Régmúlt idõk meséi  A múltból érkeztek… a jövõbe tartottak… a jelenben alkottak…  A végtelen múlt ködébõl érkeztek Drangorra. Õsi korokét megelõzõ idõkbõl.  Öt álmodó.   Az Öt Raendál.  A fa.  A tûz.  A fém.  A víz.  A föld.  Hosszú utat jártak be. Keresték a jövõben rejlõ változásokat. Keresték a helyet, ahol megpihenhetnek A helyet, ahol életet adhatnak élettelen jellegüknek. De nem leltek se életet adó földet, se izzó parazsat, se hûs áramlatokat, se borzongató mélységeket, se magas lombokat, semmit nem leltek csupán az álmodásnak füvét, tuaqort.  Felismerték tuaqornak teremtõ hatását, és közösen alkották a világot, Drangort. Itt megálmodták esszenciájuknak élõ kinyilatkozásait  a tûznek  a víznek  a fémnek   és fának gyermekeit.  Az ötödik álmodó a föld hosszan várt,… megpihent.  A tûznek gyermekei teremtõjükkel a nap meleg sugaraiban lelték otthonuk.  A víznek gyermekei alkotójukkal a patakok és tengerek hûs habjai közt találtak nyugalomra.  A fémnek gyermekei álmodójukkal a földnek sötét méhében leltek békére.  A fának gyermekei atyjukkal a lombok közt zizegõ szellõk szárnyain találtak életre.  A tûz, víz, fém és fa tudták, hogy teremtményeik harcra kélnek egymással.  a tûz és fa  a fém és víz ellen.  - Nem éreztek egymás iránt semmiféle érzelmet, nem ezért küldték egymás ellen harcba teremtményeik hadát. A seregek sem dühbõl, torzsalkodásból, vagy kicsinyes vágyak miatt támadtak egymásra. Mégcsak nem is másik fél létezését dühítette õket, hisz tudták õ maguk sem léteznének, ha nem lenne erõ, ami kordában tartaja tenmagukat.  -  Az ellentétek kíméletlen pusztító harca volt ez.  A tûznek szilaj, s vad népe, a csodás fõnixek, az aranypikkelyû sárkányok, kõbõrû szfinxek és minden lény, amely a tûznek lényegét viselte tenmagában, és a fának szívós és fedhetetlen népe, a  hatalmas óriások, szárnyaló pegazusok, és vérszomjas farkasok és minden lény, amely a fának lényegét hordozta tenmagában, vállvetve harcolt együtt.  Eme hatalmas szövetséggel szemben állott a fémnek komor, s csendes népe, a mélységi törpék, delejes vérfarkasok, és tömegesen rohamozó patkányok, és minden lény amely a fémnek lényegét tartotta tenmagába zárva, kik a víznek kíméletlen, és igazságos népével harcoltak együtt, a vízí selõkkel, nyolckarú polipokkal, és apró goblinokkal és minden lénnyel, amely a víznek lényegét alkotta.  Értelem nélküli, mégis teljeséggel értelmes háború pusztított.  De mivel ellentétek voltak, egyugyanazon egész nélülözhetetlen részei, soha egyik fél sem kerekedhetett felül a másikon végérvényesen.  Õsi törvény ez… mind közül a legõsibb.  A Raendálok bölcsebbek voltak annál mintsemhogy szembeforduljanak ezzel a teremtõ erõvel, hiszen az elemek közti harmónia teremtette õket és magát Drangort is.  Korokon át folytak a küzdelmek, amikor megremegett Drangor földje.  Az ötödik álmodó érezte eleget látott már ahhoz, hogy cselekedjen.  Õ is álmodott. Megálmodta a saját bensõjének kinyilatkozását.  Nem szegült õ sem az õsi törvény ellen.  Teremtményei aprónak és esetlennek tûntek az átlényegültekkel szemben.  De talán nekik jutott majd a legnagyobb szerep.  Õ csak alkotott.  A választás jogát meghagyta az újonnan ébredteknek…  És a legelsõ csecsemõ Drangor földjére érkezve, hosszan, elnyújtottan felsírt   Rozsomák