Ezt a történetet egy kedves barátnõm kérésére írtam meg. Nem vagyok egy nagy fantáziáló, így a hitelesség kedvéért, no meg azért, hogy a történet megszülessen  - a szereplõk  és a nevek kivételével - mind a valóságban történtek 1611 telén, Erdélyben . Ott ahol a vámpírmesék  születtek  amerre Drakula gróf élt és munkálkodott, ott élt az én családom. Apai és anyai ágon is onnan származom . Elsõ írásos emlékek a levéltárban lelehetõk fel úgy 1546 tól. De, hogy miért kaptunk nemesi címet, és miért kaptunk földbirtokot egy hatalmas várral az akkori királytól?  …hát errõl szól Hallor várának igaz története. Hallor vára    A tél ugyanolyan volt, mint mindig, hideg és fokhagyma szagú. És a reggelek… jaj hát EvE azt utálta a legjobban. Nem szeretett sorban állni a lavór elõtt, de hát testvérei napszámba mentek és bizony náluk korábban nem bírt felkelni. Mégis szerette ezeket a reggeleket. Jó volt a frissen sütött kenyeret ellopni az asztalról és csak úgy futtában megenni, és az sem volt mellékes ki éri el elsõnek Dörejt. Dörej jó barát volt, igaz igáslóként dolgozott de jobb napokon rajta gyakorolta mind a négy testvér a lovaglás mûvészetét. Mire EvE kiért, testvére Mage, már befogta a szán elé Dörejt. Mindketten a gróf erdõszéli birtokán szolgáltak, szerettek ott lenni, hiszen tisztességesen bántak velük és az sem volt mellékes, hogy tanultak, sokat tanultak. A gróf lánya - mindenki csak Zennek hívta - de tisztes nevén Zenubia, a király unokahúga volt. Az uralkodó alkalmankénti látogatásaikor a birodalom valósággal megszépült. A király már egy héttel elõre jelezte jövetelét, így a nagy napon különösen fontos volt, hogy idõben oda érjenek.   EvE mégsem bírta ki, csak egy pillanatra - gondolta- és leugrott a szánról a tó szélén. A tó befagyott, de jég is kiválóan alkalmas volt arra, hogy megnézze magát.  Muszáj volt megnézni, hogy a fehérgyökér, aminek kivonatával Zen is a haját mosta nála megtette-e a hatást. - Hé EvE siess, mert elkésünk, amúgy - tette hozzá bátyja nevetve -, teljesen mindegy, hogy Dörej milyennek lát. EvE épp a válaszon törte a fejét, de a farkasok üvöltése mindig borzongással töltötte el, ezért sietve bátyja mellé rohant és csak a szeme sarkából figyelte elégedetten, hogy a falka nem követi õket. A vár most is pontosan ott állt, ahol tegnap, ahogy kiemelkedett a ködbõl lenyûgözõ volt. A bejáratnál álló vízköpõk, õrzõ mozdulatlanságukban mindig ijesztõen hatottak a testvérekre. EvE utálta ezt a jeges borzongást, de azért örült, hogy a zord vidéket végre kívül hagyták. Az udvaron hatalmas felfordulás volt, mindketten megdöbbenten néztek egymásra. EvE megpillantott egy igen szép lovat a hozzávaló lovassal együtt, és ez annyira lekötötte figyelmét, hogy csak hosszú pillanatok alatt fogta fel, hogy már fáj, ahogyan karját szorítják. Szinte észre sem vette, de lábai maguktól mozgásba lendültek és rohant a lépcsõkön felfelé, úrnõjéhez. A toronyban a nehéz ajtó elõtt egy utolsó simítást végzett ruháján mielõtt benyitott. Mikor belépett már látta ez a nap nem olyan, mint a többi.  A teremben már minden kész volt az induláshoz, Zen középen állt és EvE látta, hogy egy tõrt rejt kabátjába. EvE félreállt az útból, hogy úrnõjét elõreengedje de az megállt elõtte.       - Szeretném, ha elkísérnél. A király haldoklik, ha meghal, nincs törvényes utód a trónra, ezért indulunk most. Muszáj, hogy vérszerinti leszármazott folytassa uralkodását. Még három órája sincs, hogy a futár a hírt hozta. Nem mellékes ki mikor ér oda, és bizony trónkövetelõ mindig akad. - Zen nem várt választ, sietve távozott.  EvE egy pillanatra érezte a rózsaillatot és ezt is ki akarta próbálni a fehérgyökéren kívül, de valahogy nem volt kedve most erre gondolni. Az ablakhoz rohant, aztán az ajtóhoz… majd újra az ablakhoz. Érezte a bizonytalanságot, csak arra bírt gondolni, hogy még édesapjától sem köszönt el. Igen szólni kell neki, muszáj megmondanom, hogy ne aggódjanak. Az udvarra futott, és Mage-t kereste. Mire megtalálta, az ismeretlen lovast kétszer is látta úgy gondolta õ a futár. Elkeseredetten hasított belé a félelem, hogy itt hagyjon bárkit vagy bármit. Megfogta testvére kezét, és érezte, hogy sírnia kell. - EvE csak egy hét, -vígasztalta Mage -, de nekem, egy évszázadnak fog tûnni- mondta, majd megfogta Dörej kantárját és ellentmondást nem tûrõen úrnõje kocsijához, kötötte. EvE ebben a percben nem tudta eldönteni mi a fájdalmasabb, elhagyni valamit vagy érkezni valahová… A szán és a kísérõ lovasok némán dübörögtek a hóban. Az elsõ éjszakát egy fárasztó út után a birtoktól nyugatra töltötték Szt. Akim várában. Az Úrnõ és a kísérõk mind fáradtak voltak. Másnap kora hajnalban indultak tovább. Az út monotonságánál csak fehérsége volt egyhangúbb… Késõ éjszaka érkeztek gróf Argyss birtokára. A gróf rossz ember hírében állt, és ami a legszörnyûbb volt, az út hátralévõ részén õ is a társasággal tartott volna, mint lehetséges trónörökös. Vigasztalóul legalább vendégszeretõen várta az utazókat. EvE az éjszakát a cselédekkel töltötte, de mindig vágyódott egy jobb és szebb életre. Bánatosan figyelte amint a futár, ki maga is nemesi család sarja volt milyen magabiztonsággal mozog ebben a közegben. Megtudta Soltairenek hívják, de úgy gondolta álmodni nem bûn. Aznap este vidám hangok szûrõdtek ki a lovagterembõl, a gróf, ki büszke volt arra, hogy ételeit, italait távoli vidékrõl hozatja bizony nem bánt vendégeivel szûkmarkúan. EvE most sem bírta ki leskelõdés nélkül, ezért a folyosóról egy szûk ablakba kapaszkodott és onnan nézte a társaságot. Soltaire láthatóan lelkesen udvarolt Úrnõjének. A gróf viszont, mivel csúf volt, mint a holdtalan éjszaka, unottan figyelte a vendégeket. EvE feladta. Ebben a percben arra gondolt álmodni mégiscsak bûn. Leugrott a párkányról és levegõre volt szüksége. Kirohant a várból, a levegõre érve megcsapta a félelem szele. EvE félt, mindig nagyon félt. Félt a magánytól, a sötéttõl, az egyedülléttõl de legjobban mindig attól, hogy õ soha nem lesz szép és kívánatos senki számára. A sírás szinte feltört belõle ezt még csak fokozta az a nyomasztó érzés, hogy egyenesen a vár temetõjébe jutott a hátsó ajtón. Utálta a grófot, mert ide temette szeretteit, bár tudta ezen a vidéken ez hagyomány, de mégis oly sokat olvasott arról, hogy ezt máshol nem így teszik. Letérdelt a hóba és sírt, tudta evvel nem hozza vissza senki lelkét, de sajátját még megmentheti.  Telihold volt, mely ezüst palástba vonta a tájat. EvE még mindig a hóban térdelt és fázósan húzta össze magán kabátját, mit Zenubiától kapott 20. Születésnapjára.  A kabátnak még évek múltán is rózsaillata volt. Azt beszélték az emberek, vannak olyan népek, kiknél rózsából egész kertek vannak. Eközben a háziak elcsendesedtek, a fények kihunytak, a távolban csak egy uhu törte meg a csendet. EvE visszaindult, mert az éjszaka hideg volt. Még búcsúzóul kis kerülõvel megnézte Dörejt, õ legalább az otthonra emlékeztet.  Az istállónál két szolgálót látott, megnyugodott, hogy jó barátja biztos kezekben van. - Jó estét emberek-, szól nevetve EvE - benéznék egy kicsit a fekete barátomhoz. A két szolgáló derûsen engedte be EvEt, és még utólag pálinkás kedvükben jól megcsipkedték.  EvE ezt utálta a legjobban, de mivel kedvesen fogadták õ viszonozta. Dörejhez érve megnyugodott, barátja, mint mindig most is sziklaszilárdan állta az idõt, mintha õt nem is érdekelné. EvE lefeküdt a szalmába és Dörejt nézte, meg persze a szolgálókat hallgatta.  Megdöbbenten hallotta, hogy Hallor várában a grófot és családját egy hete éjjel idegenek meggyilkolták. Nem ismerte õket de sokat hallott Zen-tõl, a helyrõl és az emberekrõl. Az álom oly hirtelen távozott, mint ahogy jött. Csend volt síri csend, még Dörej is felhúzta az egyik lábát úgy pihent. EvE arra ébredt, hogy a toronyban az óra éjfélt ütött. A szolgálok az ajtó elõtt aludtak, EvE átlépett rajtuk, hogy visszamenjen szálláshelyére. Ekkor a semmibõl két lovas törte át a grófi istálló bejáratát és egyenesen a kijárat felé vágtatott. EvE felismerte Úrnõjét és Soltaire-t. Ekkor még nem tudta, de élete megváltozott. Elsõ meglepetésében a szobája felé futott, ahol csak halottakat látott. Érezte annyira fél, hogy megbénul, nem bírt lépni. A fal mellett állt és remegett. Mindenhol vér és halál. Rettegésében, nem hallotta, hogy egy alak lépett felé. Édes Istenem segíts-suttogta EvE mikor a gróf közel hajolt. - Nocsak a kis élet unt, hát ezen segíthetünk - mondta gróf, majd hatalmas kezeivel EvEt arcon csapta. A kõ, melyre tehetetlenül zuhant, hideg volt, enyhítette fájdalmát, de a kezek újra megragadták, s felemelték. Hideg acélt érzett a nyakán. Szíve a torkában dobogott. A gróf gúnyosan a szemébe nézett majd így szólt. - Kedvesem azért nem hagyunk túlélõt, mert fiaik bosszút állnak. Úrnõd sem jut messze végzete elõl. - A gróf felemelte tõrét és lesújtott EvE-re. A hûvös gyilok mohón kóstolt forró húsába, aztán a lány már nem érzett semmit, csak a sötétséget, mely jótékonyan ölelte magához… Fények… fáklyák pattogó zaja… s valami furcsa meleg érzés, mely beburkolta a testét. A nagy melegség a vállából jött, érezte, ahogyan a saját vére kicsordul. A gróf eltûnt. Nem tudta mióta fekszik ott, de nehezen felállt és az istálló fele indult. Nem érzett félelmet, sem haragot, sem fájdalmat csak ment. Dörejt eloldozta majd nehezen felkapaszkodott rá. Ereje nem volt, így csak lassan léptetett az erdõ felé, hangtalanul. Az erdõben lova hátán újra elájult. Dörej jó, igáslovak módjára, mint aki dolgát végezte elindult a havasok felé - haza-, de mikor érezte, hogy kis gazdája lefordul a hátáról, megállt… EvE a hóban feküdt mire magához tért. Hol vagyok? - kérdezte a csendtõl. Dörej a hó alól keresett élelmet de láthatóan fáradt volt, és kimerült. EvE felült, a haja és arca tiszta vér volt, már nem bírt sírni. Kezeivel kisimította a havat, alóla a jég visszaverte a fényeket és õ nézte magát. A tükörkép némán nézet vissza, de szép volt végre szépnek látta magát így véresen és fáradtan is. Felállt, egy pillanat alatt a kislányból felnõtt lett, felfogta, hogy Úrnõje és a király megbízottja - ha még él- veszélyben van. Dörejhez vonszolta magát, majd felült rá. Esteledett. Élete legkegyetlenebb éjszakájával nézett szembe. Tudta, ha virradatig nem éri el a birtokot, és nem hoz segítséget, Úrnõjének nincs esélye a túlélésre. Itt fen a havasokban a természet az úr, és nem ismer irgalmat. Dörej nevéhez méltóan hatalmasakat lépett majd ügetésbõl könnyû vágtába kezdett. EvE úgy gondolta bírnia kell ezért sebesülten nyereg nélkül öreg barátját, egy gyors vágtába hajszolta. Tudta ez itt mindkettejük életébe kerülhet.  A farkasok üvöltöttek fel mögöttük, s a Hold irgalmatlan fénybe vonta õket. Nem csak érezték látták is. Tisztásra vágtatott, hogy idõt nyerjen, ám a fák közül egy medve mordult, amitõl a farkasok vonyítása alábbhagyott. EvE úgy kapaszkodott Dörejbe, mint ahogyan az életéhez ragaszkodik az ember. A farkasok közeledtek, ámbár ló és lovasa tisztán nem látta, de érezte az üldözõket. Dörej rémült volt és izgatottságában nem mindig volt kiszámítható. Már jó egy órája könnyû vágtában haladtak, mikor havazni kezdet. EvE sebe egyre fájóbb volt, a farkasok közelrõl tutulták a Holdat, és a prédát. Az erdõ szélére értek. EvE megpillantotta a kis tavat, s az emlékei, a gondtalan álmodozásokkal teli évek jutottak az eszébe… Már közel jártak, de a hóesés betemette az utat.  Az ég fekete lett- EvE késõbb ezt úgy mesélte, Isten haragja. A vihar elõtti csend iszonyatos volt. A hóesésbõl hóvihar lett. EvE már semmire sem, csak Mage-re gondolt, szüleire és Úrnõjére, aki ennél jobbat érdemelt. Megfogta Dörej nyakát, és fülébe súgta: Nomen est omen, a családomért. Dörej nem értette, de EvE annyira szorította, hogy habzó szájjal és verítékesen is szabadulni akart a szorításból.     A birtok szélén a farkasok alábbhagytak az üldözéssel, és Dörej is lassult, majd térdre bukott. A hajnali ködben már látszottak a vízköpõk. EvE, hûséges társa mellé térdelt:  - Kérlek, ne add fel, édes Istenem ne engedd, hogy feladja.- újra sírt. Valószínû, Dörej nem örült, hogy EvEt utoljára sírni látja, jobb szeretett volna egy mezõt kancákkal, de nem adatik meg a boldogság mindig. EvE sebe újra vérezni kezdett és Dörej utolsó emlékként ezt vitte magával egy jobb egy szebb világba. Magára maradt. A vízköpõk…- rohant, ahogy csak bírta - egy karnyújtásnyira voltak mikor elájult. A grófnál tért magához, és elmondta, hogy lánya ûzött vadként bujkál, egy cselszövés áldozataként.  A gróf nehéz lovasságot küldött lánya megmentésére, kik erdõn-mezõn bujkálva, de túlélték a mészárlást. EvE lassan felépült és Zenubia is láthatóan jól érezte magát tavaszra. Mage ugyanúgy elkísérte húgát, mint ahogyan azt megszokta. Dörej helyét egy csikó vette át, ki a Villám nevet kapta. Ahogy tavaszodott az emlékek is gyógyultak, a sebek sem fájtak. Tavaszra a király is felgyógyult betegségébõl, ami korántsem volt oly komoly, mint hitték. Seregeket küldött északra és újra hadba szállt szomszédaival. Aztán megnõsült de trónörökös nem született.   Már bõven a nyárban járt a Nap mikor, EvE sereget látott az Úrnõ vára felé vonulni. Hivatták így mennie kellett, bár betegsége folytán már nem szolgált. A lovagteremben fény volt és pompa, a király középen ült mellette a gróf és Úrnõje. Zavarta a tömeg, nem szerette. Így hónapok múltán is feltûnt neki a tömegben Soltaire alakja, ránézett, és szorosabban fogta lánya kezét, jól esett, hogy van kibe kapaszkodnia. A király felállt. Nem fogott rajta sem az idõ, sem a hosszú háborúk, melyek végigkísérték élete során. EvE remegett mikor középre lépett. Haja hosszú volt, ugyanolyan vad volt, mint húsz évesen, szeme tûzként égett. A király elõtt térdre borult.  Fejét leszegte. Királyunk elõre lépett, kardját magasra emelve sújtott le. A kard kettejük között a kõbe fúródott.  - Mit az Úr adott azt csak az Úr veheti el- szólt, majd a megszentelt karddal áldomást kért EvEre és családjára. Az Úr nevében, neki és családjának adományozta Drangor tartományából Hallor Várát, és az evvel járó nemesi címet, melyet törvényesen örökölnek az utódok, mind vagyonban mind juttatásban. Ezen okiratot kutyabõrbe vésették, mint nem született, hanem szerzett nemesi címként, és ezt királyunk magával vitte, az utókornak. Záradékként bejegyeztették, Úrnõjüket halálukig szolgálni kötelesek, és az ezer lépcsõfok emlékeztessék minden nemzedéket a keserves útra, mely idáig vezetett.   U t o s z ó: A Bocskai-szabadságharcot az 1606.VI.23.án megkötött bécsi béke zárja le. A békében Rudolf  biztosítja Erdély önállóságát és vallás szabadságát. A béke papíron véget vet a felségsértési pereknek. A lázadások és zavargások hírére Bocskai megkötötte a zsitvarnoki békét. Magyarország 1620-ban elismeri a  felségárulási pereket és kártalanítja a nemeseket. 1620 .IV.25.-én a "tél király"  és Bethlen Gábor erdélyi fejedelem békét kötnek. A Péchi Simon kancellár vezetésével elindul 3000 fõs lovassereg. Õk azonban már lekésik a fehérhegyi ütközetet………….. 1645, telén  I. Rákóczi György erdélyi fejedelem és. II. Ferdinánd között létrejött béke, újra megerõsíti a vallásszabadságot és a megszerzett területeket, de a fejedelem igéretet tesz,hogy többé nem avatkozik a királyság ügyeibe. 1811.II.20. A devalvációs rendelet értelmében  bizonyos vidékeken el kell az állatokat adni, hogy az ötszörös állami adót befizetessék. A földbirtokosok elvesztik a szerzett haszon zömét. 1867.Magyarország, királyává koronázzák Ferenc Józsefet és Erzsébetet. 1946.II.1. A nemzetgyûlés eltörli a királyság intézményét és kikiáltja a köztársaságot…………….. és, hogy ki volt EvE?  Bordás Sándor lánya,  Márton Szép Ilonka de ma már csak  egy üvegben örzött papír meg néhány emlék, mely így szól: "Édes az almája, csokros a virágja, Alatta ül vala Márton Szép Ilona, Õ is elindula Boldog Menyországba Mit keres, mit keres: Márton Szép Ilona? Helyet keresék…. Jaj de nagyot kértél, Mennybe, menyországba, De nyisd kapud nekem: Met ién hazajöttem, A hírt hazahoztam, Hát én haza iértem  E mennyei ajtók Nyitatlan megnyíltak"   Lejegyezte: EvE