|
|
 |
Elérkeztünk a labirintus leghatalmasabb erejû, legfélelmetesebb szörnyeinek egyikéhez. Ketten vannak ilyenek: a lovagok és a feketemásusok, az õ kiváltságuk, hogy (legalábbis bizonyos vállfajaik) Diablo szintjét õrizzék. Ebbõl a díszes párosból a fekete mágusok mágiával támadnak, a lovagok pedig ütnek.
Igen, ezt tanusíthatom. Ütnek. Az összes többi szörnynél ugye lehet vitatni, mi az hogy ütés, mi számít már ütésnek, itt asszem nincs vita. Õk ütnek :-))) Igaz, semmi másban nem jeleskednek.
Megjelenésüket tekintve emberi kinézetûek, talpig páncélba öltözött drabális fickók, sisakjuk után talán leginkább szamurájnak néznek ki, de ebben nem vagyok szakértõ. Hatalmas kardjukat fejük fölé tartva várnak rád, ha meglátnak, komótosan, de azért nem túl lassan, szemtõl szemben (hogy támadjon máshogy egy lovag?) neked rontanak, és lesúlytanak. Lassan ütnek, de hatalmasat. Minden ütésük kritikus, sose várd meg a következõt, mert az lehet az utolsó. Nincsen olyan, hogy kis ütés, ha betalál, minden ütésük nagy. És betalál, a találati százalékuk is kiemelkedõ.
Az eredmény az, hogy legit kari lehet akár 50-es szintû, a legeslegjobb megtalálható cuccokkal, de a Blood Knight-ok közül (õk a tizenhatos õrzõi) kettõnél többel szemközt nem érezheti magát biztonságban.
A haláluk csodálatos: egy mélyrõl jövõ, fájdalmas kiáltás kíséretében, egy tûzcsóvában semmivé válnak. Fantasztikus, bravó, Blizzard!
Az ellenük való harcmodor hasonló a sáremberekéhez. Noha azoknál gyorsabbak, soha nem fogják utolérni a karaktert, mert széles válluk folyton beakad, erre megállnak, kicsit udvariaskodnak, ki menjen elõre, borzasztóan el tudnak szerencsétlenkedni, noha egyenes vonal mentén tartják a karakterrel a tempót.
Emiatt a harcosnak ugyanazt tudom tanácsolni: támadja mindig sarokról a csapatot, mire átrendezõdnek, és körbeállják, simán végez eggyel. Az íjász szintén: egyet-egyet hátralépve, jó szögben, egy örökkévalóság, amíg eldöntik, melyik lépjen elõbb a karakter mellé, azalatt meg jól tele lehet szurkálni nyílvesszõvel õket. Ha elég nagy (kritikus) a nyíl sebzése, még azt is meg tudja csinálni, hogy felváltva nyilazza az egész csapatot, hadd jusson mindenkinek, ugyenis minden találat után egy örökkévalóságig gondolkoznak, hogy mi volt ez? :-))), így egy egész kompániát lehet helyben tartani.
Kinézetre csak árnyalatnyi különbségek vannak, a fémes csillogásuk egyiknek kicsit kékesebb, másiknak sárgásabb. Én csak a nevük alapján tudom azonosítani õket: Black Knight, Doom Guard, Steel Lord és Blood Knight, ebben a sorrendben.
Mind nagyot ütnek, mind sokat kibírnak, mind gykran tlálnak be, de azért van különbség. Ugyebár vagy az a legény, ki adja, vagy az, aki állja. Nos, ezek közül a Black Knight és a Steel Lord leginkább állja mert nagy az élete, a másik kettõ inkább adja, mert nagyot és gykran sebez. Vagyis a Blood Knight esetében helyesbítenék: állja is az, ne bízd el magad. Ezek árnyalatnyi különbégek, de mivel húzós szörnyekrõl van szó, észre fogod venni egy idõ után.
Természetesen démonok, tehát minden fegyverrel egyformán jól lehet harcolni ellenük.
Rendesen el vannak látva rezisztenciával, mindegyik immunis is valamire, de azért mindet lehet támadni legalább egyféle varázslattal, a mágusok nagy megkönnyebbülésére.
A Black Knightok megjelennek néha a Barlang legalsó szintjén, ahol igen komikusan mutatnak, lévén hogy nem tudják kinyitni az ajtót a szerencsétlenek... Ha vannak, akkor mindig velük van a fõnök is, de ezt részletesen majd annak az oldalán. A Blood Knight-ok ugye kötelezõen ott vannak a tizenhatoson, de akad közöttük egy-egy eltévedt Steel Lord is. Érdekes viszont, hogy bár a Blood Knight-ok a tizenötösrõl ki vannak tiltva, megjelenhetnek már a tizenhármason! Fájdalmas meglepetés lehet annak, aki "csak benézek a hellre, nem megyek nagyon le" felkiáltással tért be oda.