|
|
 |
A mitológia egyszarvúitól ezek abban különböznek, hogy alkatilag inkább a Végtelen történet kõevõire emlékeztetnek. Hatalmas fickók, talán Diablo után a legnagyobbak. (Megjegyzem, kedvenc lelõhelyükön, a Katakombákban ránézésre nem igazán férnének át az ajtón.)
Legfontosabb tulajdonságuk egy félelmetes támadási
módszer: nekifutásból nekirontanak a karakternek (ezt
hívja az angol feltöltésnek), és a normál
ütésük többszörösét viszik be, ami
szinte mindig kritikus ütés, tehát ha nem is öli
meg a karaktert azonnal, de majdnem lenullázza az életét,
ráadásul kötelezõen ki kell várni utána
a magáhoztérés idejét. Namost ha eközben
befut egy másik...
A lényeg, hogy egészen egyedi harcmodort kell ellenük
kidolgozni. Azért nem olyan félelmetesek, mint ránézésre.
Elõször is nem tudják korrigálni a nekifutás
irányát, szépen félre lehet állni elõlük,
ekkor tovább rohannak, egész amíg a fal meg nem állítja
õket, beütik azt rendesen... :-)))
Ajánlatos tehát állandóan mozgásban
maradni ellenük, lehetõleg a várható támadás
irányára merõlegesen. A másik kézenfekvõ
technika a közéjük rontás, mert néhány
kockáról már odasétálnak, nem fognak
nekifutni.
Persze ha lehet egy alkalmas ajtót találni, azzal természetesen
meg van oldva a dolog. Szintén jó, ha van olyan szöglet,
amire nincs jó rálátás, és csak egyesével
tudnak odasorjázni. (Ez pont rossz taktika az összes többi
szörny ellen, ugyebár... :-))).
Segítség lehet még, hogy nekifutás elõtt
egy ideig erõt gyûjtenek, ilyenkor bambán imbolyognak.
Na, ilyenkor kell gyorsan bemoccanni!
Egyébként bátran be lehet állni közéjük, csak a nekifutás a mutatványuk, egyébként nem ütnek túl nagyot, és fõleg borzasztóan rossz a találati pontosságuk.
Szenzációs egyébként a hang és grafika, a nekifutás közbeni üvöltés szépen átmegy egyik oldalról a másikra (megjegyzem, akkor is, ha a delikvens már az elején nekiment a falnak). Hatalmasakat horkantanak, amikor ütnek és ütik õket, amikor pedig kimúlnak, jópofa, ahogy hanyattdobják magukat, hatalmas tappancsaikkal a levegõbe.
A színskála: élénkebb barna, halványabb
barna, kékesszürke és fekete, tornasorban. A feketének
a varázslok rekordsebességgel megjegyzik a nevét :-))).
Õ az Obsidian Lord, amelyik nevéhez híven (legalábbis
hell fokozaton) bizony immunis minden létezõ varázslatra.
Én nem szoktam varázslóval nyomulni nagyon, de tudomásom
szerint a legtöbben ilyenkor megkeresik a lejáratot, hátha
a következõ szinten nincsenek Obsidian Lordok... Lehetséges
módszer a kiirtásukra a stone curse + heves kardozás,
vagy golem alkalmazása, de mivel a kis aranyosnak 640-es élete
tud lenni, elég sziszifuszi mesterség mind a kettõ.
A másik két karakternek természetesen nincs különösebb
gondja velük.
A kistesóknak is van el-elvétve némi rezisztenciájuk,
de nem vészes, szépen gyilkolászhatók mindennel.
Állatok, ami ennyire mélyen meglepõ, ettõl lefelé szinte már csak démonok találhatók a labirintusban. Eszerint karddal érdemesebb õket gyilkolni, mint buzogánnyal.
A nekifutás természetesen nagyon gyors, a leggyorsabb mozgás a Diablóban, a normál sebességük viszont nem túl nagy, simán meg lehet elõlük lépni.
A Katakombák alsó felében és a Barlang teljes hosszában elõfordulnak.