|
Halls of the Blind |
 |
A Vakok Csarnoka
Book of the Blind (ami a küldetést adja (könyv a 7-esen)):
"I can see what you see not.
Vision milky then eyes rot.
When you turn they will be gone,
Whispering their hidden song.
Then you see what cannot be,
Shadows move where light should be.
Out of darkness, out of mind,
Cast down into the Halls of the Blind."
Én látom azt is, amit te nem.
Ködös vízió, rothadó szem.
Ha feléjük fordulsz, el kell menniük,
Miközben suttogják titkos énekük.
Akkor megláthatod ami nem lehet.
Árnyak mennek fény helyett.
Túl sötétségen túl valón, át
egy más világba.
Szállj alá a Vakok Csarnokába.
Ogden:
"I never much cared for poetry. Occasionally, I had cause to hire minstrels when the inn was doing well, but that seems like such a long time ago now.
What? Oh, yes… uh, well I suppose you could see what someone else knows."
Engem sohasem érdekelt a költészet. Amikor még jól ment az üzlet, néha fogadtam egy zenészt, de ez már olyan régen volt.
Mi? Ja igen… uh, hát szerintem kérdezd meg a többieket, hátha tudnak segíteni.
Griswold:
"I am afraid that I have neither heard nor seen a place that matches your vivid description, my friend. Perhaps Cain the storyteller could be of some help."
Attól félek nem hallottam, nem láttam még azt a helyet amirõl beszéltél. Talán Cain tud neked segíteni.
Gillian:
"If you have questions abut blindness you should talk to Pepin. I know that he gave my grandmother a potion that helped clear her vision, so maybe he can help you, too."
A vakságról Pepint kérdezd. Tudom, hogy adott a nagymamámnak egy italt, ami kitisztította a látását.
Pepin:
"This does seem familiar, somehow. I seem to recall reading something very much like that poem while researching the history of demonic afflictions. It spoke of a place of great evil that… wait – you’re not going there are you?"
Ez valahogy ismerõs. Úgy rémlik már olvastam ehhez a vershez nagyon hasonlót, miközben démoni átkokról szóló könyvekben kutattam. Valami nagyon gonoszról beszélt… várjunk csak – nem akarsz oda menni ugye?
Wirt:
"Lets see, am I selling you something? No. Are you giving me money to tell you about this? No. Are you leaving and going to talk to the storyteller who lives for this kind of thing? Yes."
Lássuk csak, adok én el neked valamit? Nem. Pénzt adsz nekem, hogy errõl meséljek? Nem. Elmész és megkérdezed Caint aki él és hal az ilyen dolgokért? Igen
Farnham:
"Look here… that’s pretty funny, huh? Get it? Blind – look here?"
Nézz ide… ez igen vicces, nem? Érted? Vak – nézz ide?
Adria:
"This is a place of great anguish and terror, and so serves its master well.
Tread carefully or you may yourself be staying much longer than you had anticipated."
Ez a hely nagyon félelmetes és gyötrelmes, tehát az urát jól szolgálja.
Ha nem vigyázol, tovább fogsz ott maradni, mint ahogy azt eltervezted.
Cain:
"You recite an interesting rhyme written in style that reminds me of other works. Let me think now – what was it?
…darkness shrouds the hidden. Eyes glowing unseen with only the sound of razor claws briefly scraping to torment those poor souls who have been made sightless for all eternity. The prison for those damned is named The Halls of the Blind…"
Ezek olyan rímek amelyek más mûvekre emlékeztetnek. Nézzük csak, mi is volt?
…sötétség borítja a titkot. Szemek láthatatlanul
izzanak, egyedül azok a borotvaéles karmok adnak hangot, amik
darabokra tépik azokat, akik örökre vakok lesznek. Ezeknek
az elátkozottaknak a börtöne a Vakok Csarnoka…